Öngyújtó
Minden egyes öngyújtó ugyan azon célt szolgálja: meggyújtani az adott tárgyat.
Az öngyújtó elengedhetetlen kelléke a dohányzásnak.
Az öngyújtó egy kézi eszköz, amellyel lángot hoz létre cigaretta, gyertya vagy tűz meggyújtásához. Az első öngyújtókat a 18. században találták fel, "kovás és acél" öngyújtókként ismerték. Ezek az öngyújtók szikrát használtak, amelyet úgy hoztak létre, hogy egy kovakő darabot az acélhoz ütöttek, hogy meggyújtsák a gyúlékony anyaggal bevont kanócot.
A 20. század elején feltalálták az első kézi szivargyújtókat. Ezek az öngyújtók egy mechanikus kereket vagy kart használtak, hogy a kovakőt az acélhoz kaparják, és szikrát keltsenek, ami aztán meggyújtott egy öngyújtófolyadékkal bevont kanócot.
Az 1930-as években feltalálták az első öngyújtókat. Ezek az öngyújtók egy rugós mechanizmussal szikrát hoztak létre, amely aztán meggyújtott egy öngyújtófolyadékkal bevont kanócot.
Az 1960-as években feltalálták az első eldobható öngyújtókat. Ezek az öngyújtók eldobható üzemanyagforrást, például butánt használtak, és nem volt szükségük újratöltésre.
Az 1970-es években feltalálták az első elektronikus öngyújtókat. Ezek az öngyújtók akkumulátorral működő elektromos szikrát használtak gyúlékony gázok, például propán meggyújtására.
Manapság az öngyújtók sokféle kivitelben és stílusban kaphatók, beleértve az eldobható öngyújtókat, az újratölthető öngyújtókat és az elektromos öngyújtókat. Sokféle célra használják, beleértve a cigarettagyújtást, gyertyát és tűzgyújtást.