A pipa és a pipázás már az ősidők óta létező dohányzási forma, mely mai világunkban különleges szokásnak is tekinthető, ám a pipázni vágyók tábora egyre nagyobb, így kijelenthetjük, hogy a dohányzás eme különleges formája újra fénykorát éli.
A pipa részei:
- 1. Füstnyílás
- 2. A pipa ajka
- 3. Szopóka
- 4. Szár
- 5. Csap és belül a csapillesztés
- 6. A pipa nyaka
- 7. Kazán
- 8. A pipa feje
A pipa az égő dohányt tartó fejből (kazán) és a füst szívására való szárból (szipka, csutora) álló dohányzási eszköz. A pipák az egyszerű, géppel készített cserjés hangapipától kezdve a neves pipakészítők által kézzel készített, díjnyertes, gyakran igen drága műremekekig terjedhetnek. A pipa fejrésze általában bruyergyökérből készül és hazánkban ez a legelterjetebb; de készülhet más anyagokból is és általánosságban elmondható, hogy a sűrűbb erezetű fa az ideális anyag. A pipaszárat jellemzően valamilyen más eltérő anyagból öntik mint a fejrész, mivel a pipaszárban egy hosszú csatornának kell futnia(a füst miatt), melyet igen nehéz kifaragni egy adott tömbből.
A pipadohány gondos kezek által kevert dohánykeverék, mely rendkívül finom ízvilágot képes produkálni egy tömést követően. Ezek a dohánykeverékek általában fűszerdohányokkal kevert Burnley és Virginia dohányok, amelyeket még különféle édesítőszerekkel és ízfokozókkal pácolnak. Napjainkban erősödik az igény a „természetes” dohányok iránt, melyek aromájukat az alapdohányok és a válogatott fűszerdohányok szinte művészi szintű keveréséből kapják.
Minden tiszteletünk azon trafikos kollégáknak, akik szívén viselik a pipások igényeit!
A nemzeti dohányboltokban jelenleg ezeket a pipadohányokat találod meg:
(Segítségképpen, zárójelben feltüntetjük a termékek cikkszámait, hogy könnyebben megtudd rendelni a trafikban.)
- (A001494) Alsbo Ruby
- (A001493) Alsbo Sungold
- (A001482) Borkum Riff Cherry Ruby
- (A001486) Borkum Riff Whisky Bronze
- (A001485) Borkum Riff Black
- (A007386) Borkum Riff Copper
- (A001483) Borkum Riff Original
- (A001484) Borkum Riff Vanilla Sungold
- (A006729) Peterson Aran Mixture
- (A006727) Peterson Connemara Black
- (A007385) Peterson Early Morning Pipe
- (A006728) Peterson Irish Dew
- (A006726) Peterson Wild Atlantik
- (A001490) Stanwell Vanilla Sungold
- (A001489) Stanwell Melange
- (A007452) Amphora Burgundy
- (A007352) Cellini Classico
- (A007353) Danish Black V
- (A007354) Holger Danske Black and B
- (A007355) Holger Danske Sunny Delight
- (A007451) Mac Baren 7 SEAS
- (A007445) Mac Baren Black Ambrosia
- (A007447) Mac Baren Classic Loose Cut
- (A007450) Mac Baren Cube Silver
- (A007448) Mac Baren Mixture
- (A007449) Mac Baren Original Choice
- (A007446) Mac Baren Red Ambrosia
- (A005373) Black Gold
- (A005374) Black Gold Special
- (A005375) Jacht Club
- (A005370) Óbester Cavendish
- (A005371) Óbester Red
- (A005372) Óbester Yellow
- (A007347) Primus Green
- (A005588) Primus Red-Yellow
- (A005596) Thomas Radford Sunday's Fantasy
- (A005591) Tilbury N° 1 Vanília
- (A005592) Tilbury N° 2 Cseresznye
A pipa használata:
A pipázáshoz több felszerelésre és technikára van szükség mint a cigarettázáshoz vagy a szivarozáshoz. Magán a pipán, valamint a gyufán vagy öngyújtón kívül, a pipásnak általában szüksége van egy tömőfára, egy pipaszurkálóra, a pipa kiürítéséhez valamilyen eszközre és pipatisztító szálra.
Tömés:
A tömés leggyakoribb módja, ha a pipás a pipafejbe több kisebb adagban teszi be a dohányt, a rétegeket mindig lenyomkodja, míg a dohány egyenletes sűrűséget el nem ér, így optimalizálva a légáramlást. Ha a dohányt égés közben újra kell tömni vagy lazítani, akkor pipaszurkálót vagy más hasonló hosszú pecket alkalmaznak.
Meggyújtás:
Az általános vélekedés szerint a pipa meggyújtásához leginkább a gyufa, vagy egy külön meggyújtott faszilánk előnyösebb, mint az öngyújtó. A külön a pipák meggyújtására gyártott pipagyújtó lehetővé teszi, hogy a lángot a pipafej felé irányítsuk. A könnyűbenzines hagyományos öngyújtók sokak szerint vegyszeres ízt kölcsönöznek a füstnek.
Ha gyufát használunk, akkor a meggyújtás után meg kell várni, míg a foszfor leég róla és teljes lesz a láng. Ezután a tüzet a dohány fölött körkörös mozdulatokkal kell mozgatni, miközben a pipázó személy hosszabb-rövidebb szívásokkal meggyújtja a dohányt.
Pipázás:
A pipa füstjét a szivarfüsthöz hasonlóan, általában nem kell leszívni tüdőre, csupán a szájba szívják be, majd szájon vagy orron kiengedik, így érződnek igazán a dohány aromái. Normálisnak tekinthető, hogy a pipát időnként újra meg kell gyújtani. Ha rosszul tömték meg, túl nedves a dohány, a keletkező sok hamut nem szedik ki az égéstérből vagy túl nagy időközök maradnak két szippantás közt, akkor akár több utángyújtás szükséges. Ha túl gyorsan szívják, felesleges nedvesség keletkezik, mely a pipában gurgulázó hangot, a nyelven pedig kényelmetlen érzést eredményez és a pipa feje is túlforrósodhat, így kényelmetlen tartani.
Tisztítás:
A hamut és az el nem égett dohány maradékát ki kell tisztítani a pipából egy erre a célra szolgáló szerszám segítségével(pipaszárkefe). A pipatisztítót át kell mozgatni a pipaszáron és a szopókán, eltávolítva a nedvességet, hamut és az esetlegesen visszamaradt anyagokat, mielőtt a pipa megszáradna. A szár leszedése előtt a pipát hagyni kell kihűlni, különben megsérül a pipa.
A kiégés elkerülése:
Óvatos használattal egy bruyer pipa nagyon hosszú ideig tarthat, anélkül, hogy kiégne. Azonban az agresszív (forró) dohányzás, a fa hibái vagy egyszerűen csak a balszerencse miatt lyuk éghet a pipakamrába. A korszerű bruyer pipákat már eleve előkezelik, így azokat nem kell beavatni, és helyes technikájú pipázás esetén a kívánatos lerakódás (hamu, el nem égett dohány, olajok, cukrok és egyéb maradványanyagok keveréke) magától is rendesen beépül a pipánkba.
Forrás: Wikipédia